HTML

Apa fut

Férj, apa, maximalista, programozó, játékokban "hétvégi harcos", Liverpool drukker, amatőr futó. - Sportepizódok az életemből.

Instagram

Támogatás

Ha tetszik az oldal és támogatni szeretnéd, itt megteheted:

Friss topikok

Újrakezdés, célok 2016-ra

2016.03.08. 10:32 Aristeus28

...ééés itt vagyok újra. Juhéééé... Eltelt már jópár hónap az utolsó bejegyzésem óta. Kifogásom is van kedves olvasó: egyszerűen nem maradt időm írni a blogra. (Ugye milyen találó? Közhelyes...) De nem csak a blogra nem maradt időm, az edzések is szépen elkoptak, ugyanis szeptemberben új taggal bővült kis családunk: Ő itt Izabella.

izabella.jpg

Izabella 1 naposan. Azóta már lassan fél éves lesz és nő, mint a gomba eső után...

 

A havi 220+ kilométer a manóka születése után elég gyorsan leredukálódott 100 körülre, majd 40-re, végül szinte a 0-ra. Havi 1-2 bulifutás maradt nekem és pár kutyafuttatás, esetleg egy-egy kora reggeli vagy esti 30-40 perces kocogás. Örültem, ha aludni tudtam. Azóta szerencsére Január óta kezdem visszatornászni magam.

mar-feb.JPG

 

Szegény kutya is hozzászokott a heti 15-20-25 kilométerekhez, aztán hónapokig csak az udvaron szaladgálhatott. Mondjuk amennyit a Lilivel - ő az idősebbik, 5 éves lányom - tudnak bohóckodni, azért abban is el tud fáradni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a játék elején még a kutya sokkal virgoncabb, rohan fel-alá az udvaron, ahogy csak bír, persze a Lili közel sem futkos utána annyit, inkább csak dobálja neki a sípoló labdát, próbálja kergetni, stb. Aztán a következő fázisban, amikor a kutya már kb. 10-15x körbesprintelte az udvart és kezd fáradni, szeretne szabadulni a Lilitől: egyre gyakrabban vonul el a táljához inni, vagy nem hozza vissza a labdát csak félútig és inkább leteszi ott. (Tud ám trükközni ő is, nem kell félteni.) Persze a Lili ilyenkor mintha megérezné, hogy fárad a Buksi és rátesz egy lapáttal. Ez a csiki-csuki játék végül addig folytatódik, míg el is érünk a harmadik, egyben utolsó fázishoz is: a kutya elterül a teraszon, vagy a háza előtt, liheg, ahogy csak tud, megadja magát. A kislányom ekkor odarohan hozzá, elkezdi simogatni, vakargatni, dögönyözni, ahol csak éri, és mindezt a nagy, majdnem 50 kilós állat meg csak tűri. Mondjuk együtt, egymás mellett nőnek, játszanak lassan már 3 éve, szóval nagy ám a barátság... Arra is volt már példa, hogy a kifáradt, lihegő kutya mellé vitte a kisszékét és mesélt neki egy mesét. Az ilyen nagy játékok után általában a gyerkőc is elfárad és este gyorsabban/könnyebben alszik is el.

 

lili_buksi.jpg

A nyerő páros akkor és most... 

 

Na, de vissza a futáshoz: Szóval az edzések száma helyett a súlyomat sikerült gyarapítani. (Mily meglepő.) Majdnem sikerült is újból elérnem a 100 kg-ot. :) Úgy jártam, mint amikor a Lili született, csak most a lábaimban volt már több 1000 kilométer, így a visszatérés is könnyebbre sikeredett, mint annakidején. A szervezet nem felejt, a sok összegyűjtött km után csak fel kellett ébreszteni a "téli álmából".

De mégis hogyan? Szép fokozatosan. A legfontosabb szempont az volt, hogy az első pár hétben ne érje a szervezetet, túl sok/nagy/anaerob terhelés. Csak szép komótosra vettem a futást, elég terhelést kapott úgy is. "Csipkerózsika", még csak ébredezett, szóval ne ilyenkor akarjunk versenytempót élesíteni. Az első futást 5km-rel kezdtem és egyessével adtam hozzá a kilométereket minden következő edzésen, amik természetesen nem egymás utáni napokon voltak, hanem csak kb. minden másnap, harmadnap.

Nem telt el két hét és a 10-esek már stabilan mentek. Nekiálhattam a hosszú futásoknak. 15-16-22 km, fokozatosan nőttek ezek is. Múlt héten a Téltemető terepfutáson már a 25 km is ment fáradás - és másnap izomláz - nélkül. Najó, talán az utolsó 2-3 kilométeren már éreztem, hogy kezd elmászni a pulzus a kényelmes komfortzónából, de nem volt vészes.

 

jan-marc.JPG

Így nőttek a heti kilométerek, azaz nem mindig nőttek, mert minden 3. hét után azért "visszaléptem" egyet, hogy a szervezet többet tudjon pihenni, regenerálódni. Olyan is volt, hogy a hétvégi hosszú futást kétdarabba szedtem például, és egyik felét szombaton, a másik felét vasárnap gyűjtöttem be. A lényeg a túlterhelés elkerülése volt. Az elején - és ez nem csak az újrakezdésre, hanem a teljesen kezdőkre is teljesen érvényes - a kevesebb több.

Mindeközben meglett az 5000. futott kilométerem is, és az elmúlt 8 hét alatt ezzel a módszerrel eljutottam oda, hogy most márciusban már rendes edzésmunkát tudok/fogok végezni, legalább 3-4 futással és olyan 45-60km-rel hetente. Ja és 99.8 helyett már csak 93-at mutat a mérleg.

5000km.JPG

 

Kell is mostmár a rendes edzésmunka, ugyanis ennyi kihagyás után az ember szinte éhezik a sikerre, szeretne visszatérni és a porba dönteni a rekordjait, vagy kipróbálni magát hosszabb távokon, esetleg megmászni a környék összes magaslatát. Jó ideje gyűjtögetem már én is a kis 2016-os listámat, van rajta minden féle kihívás. Íme:

1. 2016-ban 2016 kilométert futok: Tavaly 1650-ig jutottam, idén egy kis szerencsével meglehet a 2016.

2. Négy órán belül lefutni egy maratont: Eddig összesen 1db maratont futottam, 4h:31m:22s -es idővel, ami így elsőre nem tűnik olyan rossznak, de jobbat vártam magamtól. Idén 3óra 59perc a cél. :)

3. Lefutni 50 kilométert egyben: A maraton már megvolt, jöhet a következő lépcsőfok, a legelső az ultratávok felé.

4. Többet versenyezni: Nagy motiváló erő tud lenni, ha látjuk magunk előtt a versenyt és a dátumát. Tudatosan készülünk rá, nem csak úgy futunk bele a nagyvilágba. Szeretnék minden évszakban legalább 1-1 versenyen elindulni.

5. Elindulni terepfutóversenyen: ...és az előző pontból következik ez: annak ellenére, hogy imádok terepen futni, kóborolni, nagyobb felfedező futásokat tenni az ismeretlenbe, dombokra mászni, stb még egyszer sem indultam el terepfutó versenyen. Idén ez is meg fog változni.

6. Legalább 1000m szintemelkedést gyűjteni egy futás alkalmával: ...ha terepfutás, akkor jöhetnek dombok, hegyek, völgyek. Gyakorloni kell az emelkedőkre való mászást, a technikás, kiálló gyökerekkel teli, kanyargós ösvényeken való ereszkedést. A legtöbb szint, amit gyűjtöttem szerintem még a 2014-es Ultrabalatonon volt - ott az első 3 szakaszon, Aligától Alsóörsig majdnem 31 kilométer alatt 342m volt az összeszedett szintemelkedés. Ezen könnyű lesz javítani, hiszen a környékemen azért vannak dombok - még, ha nem is ezek a legnagyobbak az országban -, de majd felfutok rajtuk 10-20x egymás után :)

7. Lefogyni 80kg környékére: Annyira szorosan nem kötődik a futáshoz, mert a fogyás kb. 80%-ban az étkezésen múlik és csak olyan 20%, ami a sportnak marad. Viszont minél kevesebb felesleget cipel magával az ember, annál gyorsabban tud futni. Egy maratonon pl. -1kg 1-2 percet is jelenthet a végelszámolásnál.

8. Többet írni ide a blogra: Mindközül azt hiszem ez lesz a legnehezebb feladat. Mivel a blogírás is idő, de annyi minden mással is kell foglalkoznom, így ez marad mindig az utolsó helyen, de azért most megfogadom, hogy igyekezni fogok és legalább 2 hetente jelentkezni egy-egy bejegyzéssel.

Nektek milyen céljaitok vannak 2016-ra?

 

 

1 komment

Címkék: család célok maraton visszatérés félmaraton terepfutás 2016 PB 50K D+1000m

A bejegyzés trackback címe:

https://apafut.blog.hu/api/trackback/id/tr958451974

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.