Szeretek ősszel az erdőkben egyedül futni, a családdal túrázni, vagy csak a kutyámmal kóborolni. Olyan ez nekem, mint egy második otthon - távol a mindennapok mókuskerekétől, felszabadultan lehet élvezni a természet szépségeit. Szinte minden egyes alkalommal valami érdekesbe botlik az ember - és jobb esetben nem is esik el benne - szóval amikor megláttam, hogy az egyik ismerősöm érdeklődik a Mecsek 4 Hills Maraton eseményére, rögtön kattintottam én is.
Eltelik lassan megint 8-10 hónap, ideje egy bejegyzést írni. :) Akármennyiszer is határozom el, hogy na most minden héten (két hétben hónapban) írok egy bejegyzést, nem akar összejönni. Viszont a tegnapi Kovács Béla tanár úr emlékére szervezett teljesítménytúráról muszáj pár sort írjak, meg feltenni pár képet, mert megint emlékezetes volt.
Minden adott volt egy jó kis maratonhoz, Megfelelő téli alapozás, majd nagyszerű, 14 hetes maraton specifikus felkészülés. Kipihent voltam és ráadásul éjszaka futhattam, így a nyári tűző nappal sem kellett foglalkozni. Aztán, mint egy görög drámában borult minden... na, de ne szaladjunk ennyire előre.
Egy hónapja, hogy először sikerült lefutnom 50 kilométert ...nem volt egyszerű, de azért az eufória és a túl sok pozitív gondolat, valamint ábrándozós napok után adtam magamnak pár hetet a poszt megírásához, hogy letisztuljanak bennem a dolgok/gondolatok és mindent a maga helyén tudjak kezelni. Mondhatnánk úgy is, hogy lassan várható volt az 50-es, hiszen ez volt az idei fő cél és már ez az 5. évem, hogy (többnyire) rendszeresen koptatom az aszfaltot és a környék ösvényeit. De mielőtt levonnám gyorsan a konklúziót, egy-két bekezdést maga az 50 kilométer is kap.
Ezen a képen a Garmin azt mutatja, hogy mennyire voltam "őrült"...
Régóta várom már, hogy megírhassam végre ezt a posztot is. Nagyon-nagyon rég tervben volt, hogy egyszer elinduljak terepfutóversenyen. Volt osztálytársam már tavaly is megemlítette nekem az Eged-hegyi terepfutóversenyt, de akkor a Hat Vár Hat Rád túrát választottam. Ráadásul ekkor - ezen a hétvégén - volt/van a Kuglóffesztivál Túrahétvége is Váralján. Ennyi jó program, csoda, ha választani tud az ember.
Hosszú sorokban a szőlő, háttérben az Eged
Idén már jó előre megterveztem, hogy visszatérek Egerbe, így előneveztem a versenyre. Az itt eltöltött középiskolai és főiskolai évek után nagyon vártam, hogy mit tartogat számomra a város és a hegy. Persze nemcsak a jószerencsére bíztam a sorsomat, a Bükk-kerülőhöz az kevés lett volna: 28+km és az 1075m szintemelkedés nem viccel. (Főleg, hogy kb. 33 °C-ot jósoltak aznapra.)
Régóta nézegettem már ezt a túrát, már tavaly is szerettem volna teljesíteni, de akkor nem jött össze, mert nem tudtam magam mellé csábítani egy "őrültet" sem, aki végigfutotta volna velem ezt a 42 kilométert a Mecsek hegyei és a Zselic dombjai között. Na, idén biztosra mentem, már Március elején hirdettem a Futóegerek csoportjában, hogy itt ez a jó kis túra: Pécs-Dombóvár terepen, maratoni táv, 650m szintemelkedéssel, jönne-e valaki futva velem. Lesznek erdők, dombok, napsütés, madárcsicsergés meg minden... laza 5 és fél óra alatt végigmegyünk rajta. Nem is kellett sokat várnom, két bátor jelentkező is akadt, így gyorsan el is utaltam mindannyiunk előnevezését.
A túra útvonala
Az 1000 km-es cipőteszt rovat tovább folytatódik, már itt is van a második rész, a most következő alanyunk az Inov8 Trailroc 245 lesz. Az első epizódért, ha esetleg nem olvastad volna, - Nike Air Pegasus 30, az aszfaltmenő cipő - kattints ide.
Sajnos az inov8 nem bírta 1000 km-ig, - 757 kilométert futottam benne, mielőtt végleg megadta volna magát -, de azért a személyes véleményemet megfogalmazom róla. Olvassátok sok szeretettel!
A Trailroc 245 utolsó útja teljes szakadáshoz vezetett
...ééés itt vagyok újra. Juhéééé... Eltelt már jópár hónap az utolsó bejegyzésem óta. Kifogásom is van kedves olvasó: egyszerűen nem maradt időm írni a blogra. (Ugye milyen találó? Közhelyes...) De nem csak a blogra nem maradt időm, az edzések is szépen elkoptak, ugyanis szeptemberben új taggal bővült kis családunk: Ő itt Izabella.
Izabella 1 naposan. Azóta már lassan fél éves lesz és nő, mint a gomba eső után...
A havi 220+ kilométer a manóka születése után elég gyorsan leredukálódott 100 körülre, majd 40-re, végül szinte a 0-ra. Havi 1-2 bulifutás maradt nekem és pár kutyafuttatás, esetleg egy-egy kora reggeli vagy esti 30-40 perces kocogás. Örültem, ha aludni tudtam. Azóta szerencsére Január óta kezdem visszatornászni magam.
Országfutás megfutva és a készült felvételeket is sikerült egész jól megvágnom. Így futunk mi Futóegerek!
Mostanában elég sokat futok terepen. Valahogy jobban esik fák között, tavak, patakok mellett futni, egy-két, kisebb-nagyobb domb közbeiktatásával, mint állandóan az aszfaltot koptatni. Szerencsére nemrég sikerült egy inov8 terepfutócipőt is vennem, viszont hosszabb távon még nem lett letesztelve. Így pont kapóra jött a Hat vár hat rád rendezvény. Néhány üzenetváltás a Futóegerekkel és már el is döntöttük, hogy le fogjuk futni a 32 kilométeres távot.
Maga a túra Dombóvár környékén visz végig, döbröközi indulással, érintve a régióban található 6 várromot. (Már ami megmaradt belőlük.) Reggel 6:45-kor indultak a túrabuszok, amivel a szomszéd településre vitték a rengeteg túrázni (és futni) vágyó embert. Persze az Egerek egy része most is az utolsó pillanatra hagyta az érkezést, szerencsére még pont időben jött a banda másik fele, egy perc múlva már indultunk is.
Döbröközön a busz pont az első várrom (Werbőczy vár) előtt tett le minket, ennek a felfedezéséhez egy kilométert sem kellett megtennünk:
Werbőczy vár
Középkori hangulat várt minket, sátrak, zászlók, végvári vitézek, páncélos fegyveresek, janicsárok, stb. Gyors regisztráció és csapatfotó után a polgármester beszédét már nem vártuk meg, hanem a túrázókat megelőzve útra keltünk.
