Valamikor réges-rég, egy messzi-messzi Galaxisban...

Na jó, annyira azért nem volt rég. Szóval: gyerekoromban/iskoláskoromban nagyon aktív voltam: tömegsportok, aktív focista, atlétika. Testnevelő tanár akartam lenni, de sajna nem jött (jöhetett) össze, mivel az úszás teljesen kimaradt az életemből és a fősulira az lett volna az első követelmény. Így maradt nekem a programozó matematikusi pálya, a sport mellett mindig órákat tudtam kockulni a gép előtt ez tudta felkelteni az érdeklődésem. Mellette pedig az aktív foci, majd a későbbiekben a foci/edzőterem páros.

Ez egészen addig működött míg saját családom lett: megnősültem, megszületett a kislányom, valamint háztulajdonos is lettem, amire nagyon ráfért a felújítás. A sport szépen lassan kikopott a mindennapokból. Hol a feleségemnek segítettem, hogy egy kicsit fel tudjon szabadulni az egész napos babázásból, hol a házon kellett valamit tenni-venni. Igen, ezek mind jó kifogások voltak, mindig találtam okot, hogy most miért nem megyek a terembe, hogy most miért nem megyek focizni. Egy valami nem maradt el: az esti bőséges vacsorák és az ezzel járó pluszsúly. Nem telt el 2 év és a 81kg-os versenysúlyom egészen 107-ig emelkedett. 2011 karácsonyán ott tartottam, hogy próbáltam elbújni a fényképezőgép elől, hogy ne szerepeljek a fotókon, mert kezdtem megutálni magam. Persze jöttek a dagi viccek is: "Egy férfi nem férfi 100 kg alatt; Lilikének nem kell trambulin, jó lesz apa pocakja, az is elég nagy és puha; stb."

Ekkor határoztam el, hogy márpedig megmutatom mindenkinek (legfőképp magamnak), hogy képes vagyok a megújulásra, le tudok fogyni. De hogyan? Terembe nem szeretnék menni, sokan vannak, megbámulnak, a fociban alkalmazkodni kell máshoz, megint csak a kifogások jöttek. Majd csak lesz valami. Ekkor bukkanok rá a futásra, a BSI honlapjára, a futóblogra, az edzésnaplóra és az "első 5 kilométerem" edzéstervre. 2011. December utolsó napjaiban megvan az elhatározás: lefogyok és lefutom a maratont.

Itt pedig maga az út egy része:

2012.01: hideg, hó, mínusz: "...én ki nem megyek futni ebbe a hidegbe!" A kényelmes élet és a lustaság itt még dolgozik keményen, de sikerül erőt venni magamon és amíg hideg van, addig futás helyett diéta. Napi kaja adag csökkentés, este semmi vacsora. 107kg.

2012.02: megvan az első edzés: Február végén már "csak" 101 kg-ot mutat a mérleg. Az idő is egyre jobb, nincs több kifogás, nyafogás, elkezdem az edzéstervet. Az első felmérő cooper teszt és az első edzés sokkoló. Nagyon durván NEM megy a futás. Semmi gond, ezt tudtam, hogy ilyen lesz. Szerencsére az edzésterv tele van sétákkal, lehet pihenni.

2012.03: a cégnél, ahol dolgozom félmaraton váltók szerveződnek (~7km). Én is feliratkozok a listára. Nem elég az 5 kilométer, a hét már úgysincs olyan messze tőle.

2012.05: megveszem az első futócipőmet. (Saucony Grid Ignition)

Minden edzést eddig a régi teremcipőmben futottam, kb. nulla csillapítással. Szerencsére a fokozatosság, vagy a régi aktív sportmúlt miatt nem lett sérülésem. Új cipő, extra motiváció. Innen már nem állít meg semmi az 5 kilométerig.

2012.07: lefutom a K&H félmaraton váltó 7 kilométeres távját belesétálás nélkül! Még vége sincs a versenynek, de én már a 10 kilométert tervezem magamban. Végig fogom edzeni a nyarat és lefutom a 10K-t! Súly: 95kg.

2012.09: A végigedzett nyár után, szeptemberben a szülinapomon megvan a 10 kilométer is, 49:42-es idővel. A súly már csak: 88kg.

2012.10: A tíz kilométeres időn felbuzdulva meg akarom méretni magam a félmaratoni távon is. Nincs időcél, csak hogy lefussam. Megy is egy jódarabig, de az utolsó 2 kilométer szétesős-belassulós, de megvan!

http://www.endomondo.com/workouts/99865202/5526653

Azt hiszem ez volt az a pont az életemben amikor FUTÓ(BOLOND) LETTEM! 

2013. A következő év az erősödésről szólt nálam. Gyűjteni a kilométereket, még leadni pár kilót, hogy 2014-ben végre el tudjak indulni a maratonon. Ezen kívül szinte semmi jót nem tartogatott az év, minden tervem füstbe ment. Sérülések, betegségek jöttek-mentek. Persze azért jó is történt: a 29. szülinapomon lefutottam 29 kilométert. Bár kellett hozzá egy társ, aki végig futotta velem a távot és kb. a 23. kilométertől próbálta elterelni a gondolataimat a fáradságtól, folyamatosan szóval tartott, most már nem adhatom fel, már csak pár kilométer van hátra. Balázs, ha olvasod e sorokat, ezúton is hálás köszönet a segítségért! Nagyszerű vagy! Szóval idén ez is tovább motivál.

http://www.endomondo.com/workouts/251410901/5526653

2014. Súly: 85kg. Már 2013 októberében elkezdtem egy tudatos, pulzuskontrollos alapozóedzést, keresztedzésekkel kiegészítve, szinte a nulláról. Ennek a végére fogok érni hamarosan. Az eredmények magukért beszélnek, egy posztban majd részletesen is ki fogom fejteni őket. Április másodikán pedig beneveztem a 2014-es Budapest Maratonra! A cél adott, idén kiderül, hogy milyen fából is faragtak!