Jó ideje nem jelentkeztem már a blogon. Mondhatnám, hogy annyit edzettem, hogy nem volt időm írni, de ez nem lenne igaz. Egyszerűen csak nem volt ihlet. Valamint nem történt semmi olyan fontos dolog, amit megemlíthettem volna itt. De most elérkezett az idő az első maratonom beszámolójához. Íme:

Felkészülés

Tavaly novemberben kezdődött az igazi, tudatos, pulzuskontrollos maratoni felkészülésem, szinte a 0-ról. Persze már előtte is futottam, de az nem nevezhető tudatos maratoni készülődésnek. Hiányoztak az alapok. Ezért döntöttem úgy, hogy mindent elkezdek előlről. Lassan, de biztosan, az aerob teljesítményt növelve. Teltek-múltak a hetek-hónapok, nőttek a havi kilométerek, szerencsére a betegségek is elkerültek. (Bár volt egy kisebb mandulagyulladás a maraton előtt 3 héttel, de gyorsan kijöttem belőle.)

Összesen: 1451 km, 11 hónap alatt, ami így 131,9-es havi átlagnak felel meg.

Júliustól kezdődtek el az igazi hosszú, 25 kilométer feletti futások. Általában hajnali ébredés, majd irány az utca. Néha, 1-1 alkalommal a Futóegerekkel együtt. Ebből összesen 7db lett. Egészen 35 kilométerig növeltem a távot, valamint majdnem minden futást tempósan fejeztem be. Amit most utólag átgondolva másképp csinálnék az az, hogy még több ilyen hosszút kellett volna futni, valamint a 35 kilométer fölé is be kellett volna kukucskáli 1-2 edzés alkalmával. Olyan 37-38-ig legalább. Na, majd legközelebb, a következő maratoni felkészülés előtt!

Előkészületek

Már a maraton előtti napon alapos készülődés kezdődött. Egy ilyen verseny megtanít arra, hogy rendszerezzük a dolgainkat és előrelátóan gondolkodjunk. Egy maratonra alig pár dologra van csak szükség:

Futáshoz:
  - Rajtszám, gémkapcsok; futócipő; futózokni; futósnaci; rövidújjú; hosszúújjú; pulzusmérő pánt; pulzusmérő óra.

Frissítés:
 - Gélek; sótabletta.

Egyéb:
- A kidörzsölődés ellen vazelin; a mellbimbókra tapasz; törölköző; tusfürdő; zsebkendő.

Át kell gondoni a frissítést, az útvonalat, stb. Egyszóval nemcsak testben, hanem fejben is ott kell lenni.

Maraton

Hajnali 5-kor csörög az óra, már minden össze van készítve, csak fel kell öltöznöm és már indulok is a vonathoz. Együtt megyek Árpival az egyik futóegérrel, a többiek autókáznak. Találkzó a helyszínen majd valahol. Beérünk simán, átöltözés, még egyszer átbeszéljük az útvonalat, mire figyeljünk, stb. Még mindig nem döntöttem el, hogy kövessem-e a 4 órás iramfutót, de mivel túl meleg lesz, így azon gondolkodom inkább csak a pulzust figyelve kellene végigmenni. Majd összefutunk a többiekkel is, készül Futóegerek csapatfotó, beszélgetünk. Mindenki izgul, de tudjuk, hogy végig fogunk menni, akármi is lesz. Majd elköszönök a csapattól, mert munkatársam, Balázs is fut, vele is beszélni kellene még, meg a sótabletta is nála van. Nem csak vele találkozom, hanem egy másik ismerőssel is, Tamással, akivel még a K&H-n és az Ultrabalatonon futottam. Elbeszélgetük, közös fotó, persze a sótabletta meg lemarad.

A rajt előtt még egy gyors Toi-toi látogatás, aztán irány a rajtzóna. Beállok, kik az első csoport, akikkel összefutok? A Futóegerek. :D Mindenki koncentrál, egy utolsó közös fotó még a tömegben, aztán már csak a visszaszámolás hangjaira emlékszem. 10...9.....3...2...1 RAJT.

Lassan indulunk, nagy a tömeg de azért ahogy eltelik 1-2 kilométer fel tudom venni a tempómat. Beáll a pulzus is a tervezett 160 körül. Élvezem a futást, bár sokallom a pulzust a tempóhoz, már ekkor is érezni lehetett a meleget. Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk. A 4 órás iramfutó a 8. kilométerben a Margitszigeten húz el mellettem. Megpróbálom felvenni a tempóját, de 200m után az órám jelez, hogy sok lesz ez itt most neked. Elengedem az időt, végülis csak 1x tud az ember első maratont futni, akkor azt miért ne élvezze?

Maradok a tervezett pulzushatár alatt. Közben utolér Balázs is, ad egy sótablettát, majd továbbfut, jól megy neki, lendületesen. Közben folyamatosan frissítek. Minden ponton legalább 2 pohár víz, meg egy powerade. Mellette pedig gél és banán felválta. Az egyik ponton ez, a másikon az. A gyomrom nem rendetlenkedik, jól érzem magam, bár kicsit mintha éhes lennék. A következő két ponton ezt dupla adag banánnal pótlom.

Ez egészen így megy kb. a 25. kilométerig, a pesti alsó rakpartig, ahol is az árnyék hiánya miatt kezd felboruni a hőháztartásom. A pulzus nagyon gyorsan, 2-3 kilométer alatt 170 körülire, sőt fölé (így anaerob zónába, komfortzónán kívül) emelkedik. Hűtöm magam minden ponton, víz a fejre, nyakra, de nem sokat segít. Lassulok, utolér Dia és Moncsi is, köszönünk, kérdezik, hogy vagyok. Erőltetett mosollyal válaszolok, hogy minden rendben. Nekem itt volt a maraton a legdurvább, itt tett próbára, hogy sikerül-e végigmenni. Azt hiszem fejben dőlt el, hogy végigmegyek, azzal nyugtattam magam, hogyha elérek a Margitszigetig újra, akkor ottmár lesz megint árnyék, majd minden visszaáll. Addig meg mindig csak arra koncentráltam, hogy csak a következő hídig kell elfutni, az meg látótávolságon belül van és "ameddig ellátsz, addig el is tudsz futni"! :)

Végül is sikerül kibekkelni a szigetig, bár 3x-4x bele kell sétáljak, főleg az emelkedőkön, hogy ne szálljon el végleg a pulzus. Itt már vannak árnyékos részek, tudatosan keresem őket, jólesik minden egyes árnyékban töltött perc. A test hálás is érte, hiába jön a 34-35-36. kilométer, a pulzus folyamatosan csökken, újra jól érzem magam, vigyorgok, hogy ez bizony már meglesz. Ebben a hangulatban, kb a 37. kilométerben találkozok a volt főiskolás évfolyamtársammal is, ő most csak fotós, nem vesz észre, én is szinte csak az utolsó pillanatban köszönök rá. Visszaköszön, megállok, visszafordulok, készít pár képet, majd indulok tovább a cél felé.

A 40. kilométerig tart ki ez a lendület, a láb okés, de a mélyhátizmok, néha, egy-egy mozdulat után be akarnak görcsölni. Viszont itt jött az a frissítő pont, ahol jutott magnézium nekem is (Az előző kettőn csak üres asztal fogadott.), gyorsan fel is tankoltam, így aztán megszűnt ez a problémám. Viszont a következő alapozó időszakban többet kell edzeni a mélyhátizmokon, hogy ez ne forduljon legközelebb elő. Innen már elengedtem a puzust, vitt a lendület, előztem a futókat. Az utolsó 200m-en még "vágtázni" kezdtem, kezek a magasba, mosoly, célfotó, eufória, örömkönnycsepp, érem a nyakba. MEGVAAAN! Ezt már nem veheti el tőlem senki.

Epilógus

Először jöjjenek a száraz adatok. A hivatalos eredményem: 42,195 méter, 4:31:20mp alatt. Ez az idő a 2129. helyre volt elég, ami első maratonra több, mint jó nekem.

Átlagpulzus 164, valamint kb. 4138 kalóriát sikerült elégetni. Minden további száraz tény itt: http://connect.garmin.com/modern/activity/610574046

Lehetett volna ez még jobb is, ha hűvösebb lett volna az idő, de nem panaszkodom, így is igazi élmény volt. Ez volt az első maratonom, de nem ez volt az utolsó az biztos. Köszönet első sorban a családomnak, akik nagyon sokat tűrtek, hogy apa már megint kora reggel megy el futni, megint eltűnik 2-3 órara. Nélkületek, a ti támogatásotok nélkül nem ment volna! KÖSZÖNÖM! Köszönet szintén a dombóvári Futóegerek csapatának is, sokat segített már csak az a tudat, hogy ti is ott vagytok a pályán!

Bárki, aki szeretné lefutni a maratont én csak támogatni tudom benne, hatalmas élmény. Küzdelem a saját testi és lelki határaiddal, amik legyőzhetőek.